Lecsó

Lassan eltelik az augusztus, és még nincs bejegyzés. Lassan eltelik a nyár, és még nem csináltam lecsót. Ma hiánypótlásra került sor. És bár biztos vagyok benne, hogy minden olvasóm tud lecsót főzni*, de legalább is ismeri a tuti lecsó receptet, mégis megírom ezt a rövid posztot.

Füstölt szalonnát zsírjára pirítok, majd a szalonnát félreteszem. A szalonnazsírban 10 percig párolom kis lángon a csíkokra vágott vöröshagymát, hozzáadom a csíkokra aprított paprikát, majd 10-15 perc múlva a 16 részbe vágott paradicsomot**. Amikor a paradicsom kezd mártássá lényegülni, jöhet a cukkini (ha nem zsenge, akkor a magos részt mindenképpen ki kell dobni). Amíg a cukkini is megpuhul, a szalonnazsír maradékán félbe-/negyedbe vágott kolbászszeleteket pirítok. A lecsót módjával sózom, borsozom és hozzáadom a kolbászt és a szalonnakockákat, zsírjukkal együtt.
Még egyet rottyantok rajta, aztán máris tálalom. Egy kis frissen őrölt borssal vagy pár csepp tabasco szósszal tovább lehet fokozni az élményt. Előételként a friss fehérkenyérrel a főzőedényt tisztára takarítom.

Hozzávalók (egy személyre***)
5 dkg füstölt szalonna,
5 dkg csípős kolbász,
1-2 fej vöröshagyma,
5-6 darab paprika,
2-3 szem paradicsom,
1 kis cukkini,
só, őrölt feketebors.

*bár több lecsó-misztikus is állítja, hogy a lecsót sütöd, nem főzöd.
**legközelebb tényleg meghámozom a paradicsomokat, és akkor egyben is bele lehet tenni.
***igazából ez másfél adag, de a felét félre is kell rakni, majd hidegen, összeérve fogyasztani.