2010. december 9., csütörtök

Mogyorós rizottó

A jó rizottó titka a folyamatos kevergetés, odafigyelés és az előkészített hozzávalók. A rizst átmostam a felhasználás előtt, majd lecsöpögtettem. A főzéshez, bevallom, kockából főzött levest használtam. Persze előbb-utóbb eljön a rendes alaplevek ideje is.

Egy wokban olajat forrósítok és kissé megpirítom rajta a felkockázott húsos szalonnát. Ha már engedett egy kis zsírt, akkor rászórok pár csipet római köményt, majd hozzáadom a rusztikusan felkockázott hagymát, kicsit később a fokhagymát. A fokhagyma könnyen megég, ezért már teljes figyelmemmel a wokra koncentrálok. Jöhet a rizs, amit kissé megpirítok, majd felöntöm a borral. Addig kevergetem, amíg a bor elforr - közben közepesre veszem a lángot.
Az edénybe fél pohár (meleg, melegen tartott) alaplevet öntök, és a gyakori keverést addig folytatom, amíg a rizs felszívja azt. Ezt a műveletet ismétlem egy darabig. Hogy meddig is? Vagy amíg tart az alaplé, vagy amíg a rizs megpuhul, vagy amíg eltelik 15-18 perc. Ez a három feltétel ideális esetben egyszerre áll be.
A harmadik felöntés előtt hozzáadom a kis kockákra vágott répát, a negyedik után a hasonló méretűre aprított paprikát. Úgy 10-12 perc főzés után következik a mogyoró. Lehet pörkölt vagy pörköletlen, de ajánlott a sótlan fajta.
Amikor a rizs már megpuhult, megborsozom és vajat adok hozzá, hogy még krémesebb legyen a rizottó. Alaposan elkeverem, majd azonnal tálalom. Friss petrezselyemmel és tabasco szósszal díszítem.

Hozzávalók (négy személyre)
22 dkg húsos (erdélyi) szalonna,
1-2 fej vöröshagyma,
3-4 gerezd fokhagyma,
45 dkg arborio rizs,
1,5 dl fehér száraz bor,
8,5 dl alaplé (erőleves),
1 szál sárgarépa,
1-2 darab hegyes erőspaprika,
1 marék földimogyoró,
extra szűz olívaolaj, 4 dkg vaj,
só, őrölt feketebors, római kömény.